Hogyan tudod elérni a kommunikáción keresztül a biztos belső harmóniát és elégedettséget? 

 

Mivel is érdemes kezdeni ebben a témában?

 

Első sorban két külön nagy csoportra osztom a kommunikációt, mégpedig abban a sorrendben, ahogy ennek történnie kell ahhoz, hogy eredményesen tudjuk javítani a kapcsolatainkat a kommunikáció által.

A. Kommunikáció önmagaddal

B. Kommunikáció embertársainkkal

Ahhoz, hogy egyidejűleg eljussunk abba a vágyott állapotba, ahol megélhetjük a belső harmóniát és ugyanakkor a kapcsolataink is építő jellegűek, érdemes ezt a sorrendet betartani. 

A.

Az első lépés a belső monológunk, tehát az önmagaddal való kommunikáció. Egyrészt azért, mert minden kommunikációban van egy bizonyos szubjektivitás, ami legtöbbször eldönti a kommunikáció kimenetelét; másrészt azért, mert amíg egy bizonyos belső érettségi fokot nem érünk el, addig csak a kommunikáció formáján és nem a lényegén leszünk kepések változtatni. Szerintem senki se ragtapaszt akar, hanem mindenki a sebet akarja meggyógyítani.

B.

Aztán sorra vesszük a különböző életterületeket, melyekben a kommunikációt más-más módon kell alkalmazni. Ezeket a külön területeket fogom kiemelni: 

–párkapcsolati kommunikáció, 

–a gyerekekkel való kommunikáció, 

–munkahelyi kommunikáció, 

–a barátokkal és tágabb környezetünkkel való kommunikáció.

 

 A kommunikáció önmagaddal 

 

Ahhoz, hogy a belső monológodon változtatni akarj, első sorban meg kell értened ennek a kulcsfontosságú szerepét.

Ehhez szükséged van minimális ismeretekre, hisz úgy működünk, hogy először mindent meg akarunk érteni és csak aztán tudunk cselekedni.  

Arra a kérdésre válaszolok legelőször, hogy hogyan alakulnak ki a tudatalatti negatív programok, hátráltató hitek, berögződések. 

Továbbá hogyan tudsz egyszer és mindenkorra ezektől megszabadulni?

Tudni kell, hogy hogyan állj ehhez a témához, mert jelzem, hogy ez nem egy rövid távú futás lesz, hanem egy maraton. Azt is érdemes tudni, hogy minél idősebb vagy, annál régebbi berögződésekkel küzdesz meg, mert ezek a gyerekkorból erednek és azóta is egyre erősödnek.

 

Hogyan is történik a tudatalatti programozás? 

 

Azt a programozást, ami az életünket autopilóta módon irányítja, meghatározó mértékben az életünk első hét évében kaptuk a szüleinktől és a környezetünktől. Az emberek akaratukon kívül rengeteg negatív, hátráltató, ártó hitrendszert ültettek belénk. Az olyan gondolatok, mint az alábbiak, ennek az eredménye. (Figyeld meg olvasás közben, hogy mennyire azonosulsz az alábbi kijelentésekkel, mert ez egy jó kezdő gyakorlat is lehet számodra.)

• Én buta vagyok

• Én csúnya vagyok

• Én nem kellek a férfiaknak/nőknek

• Engem mindig kihasználnak az emberek

• Engem senki sem szeret

• Én egy senki vagyok

• Én egy szegény családból származom, mindig is szegény maradok

• Én nem érek semmit

• Én béna vagyok

• Én nem vagyok szerethető

• Én kövér vagyok

• Én nő vagyok, így nem érek annyit, mint egy férfi

• Az összes férfi egy disznó

• Az összes nő kurva

• A nőknek nem kell olyan férfi, mint én

• Én férfi vagyok, nem szabad kimutatni az érzéseimet

• A gazdagok mind kapzsik és kizsákmányolnak

• Én férfi vagyok, mindig keménynek kell lennem

• A pénz rossz

• Nekem gyógyíthatatlan betegségem van

• A pénzre vágyni rossz

• Én nem lehetek gazdag

• Miért pont én lennék gazdag

• Nekem ez nem sikerülhet

• Én genetikai betegséggel születtem

• Nekem halálos betegségem van

• Így születtem, nem tudok megváltozni

• Én nem bízhatok senkiben

• A világ veszélyes

• Én örököltem a betegségem 

• Nem tudok énekelni

• Én hiperaktív vagyok

• Az emberek gonoszak

• Én lusta vagyok

• A világ gonosz

• Én rossz vagyok matekból

Ezeknek a gondolatoknak nagy valószínűséggel egy gyerekkori élmény feleltethető meg. 

Ezekhez az élményekhez egy bizonyos érzést és gondolatot társítottunk, ám ezeknek semmilyen valóságalapja nincsen.

Ezt egy dialógus példáján keresztül szemléltetem. Ilyen beszélgetéseket naponta folytatok.

Beszélgetőpartner: Engem mindenki elutasít.

Én: Én is elutasítalak?

Beszélgetőpartner: Nem. Te nem.

Én: De hát most mondtad, hogy mindenki elutasít. A családod elutasít?

Beszélgetőpartner: Nem, ők nem.

Ilyenkor szoktam tartani egy hosszú szünetet, abban a reményben, hogy a beszélgetőpartnerem magától rájön, mit is mond….

Ezekben az esetekben a beszélgetőpartner sokszor nem is tudja, mit beszél. Ezek a gondolatok a tudatalattiból jönnek. A gyerekkorában elutasították valamivel kapcsolatban vagy valaki a családban ezt élte meg és ezt mondogatta. Meglehet, hogy ő maga a felnőttkorban többször is el volt utasítva és ennek következtében alakult ki az agyában ez a hit. Ugyebár ennek nincs valóságalapja. Lényegében nem mindenki utasítja el. 

Ez a kijelentés szubjektív. 

Itt az ideje, hogy megszabaduljunk azoktól a gondolatoktól, amik megnehezítik a mindennapjainkat.

Minden ilyen gondolatnak az agyban megvan a megfelelő összeköttetése, neuronkapcsolata.

A feladatunk az, hogy ezeket az idegi kapcsolatokat felbontsuk és helyettük új gondolatok idegi kapcsolatait alakítsuk ki.

Hogyan történik ez az agyadban?

Amikor egyszer egy negatív esemény történik az ember életében, főként gyerekkorban, akkor az az esemény kivált az emberből egy érzést, amihez társul egy gondolat. Ezt az agy elmenti. 

Hogyan teszi ezt? Úgy, hogy az ennek megfelelő idegsejtek elkezdenek elektromos aktivitást végezni. Tehát ténylegesen áramot termelnek, ami nem más, mint egy információs mező. Ezek felvillannak. Ez egyszer történik meg az elején. Ugyanez történik az agyban a következő ilyen szituációban. Minél többször történik ez meg, annál inkább erősödnek ezek az idegi kapcsolódások. Nem feltétlenül azért, mert egyre több ilyen alkalom, esemény történik, vagy mert többször tesz valaki valamit, hanem mert ahogy egyre erősödnek ezek az idegi kapcsolódások, annál inkább tudat alatt ezt az eseményt fogjuk várni. 

Erre fogunk készülni. 

Bármilyen furcsa, olyan viselkedésmintát fogunk produkálni, ami a másik emberből is kiváltja azt a viselkedést, ami megerősít minket az igazunkban. 

Tehát a fenti példa mentén: Ha egyszer visszautasítottak minket, akkor a következő alkalommal már azt várjuk, hogy újra vissza fognak utasítani. És mivel ezt várjuk attól a személytől, akivel interakcióban vagyunk, adott esetben valóban vissza fog minket utasítani. Ezáltal megerősödik bennünk a hit, hogy minket bizony elutasítanak. Ez mehet így éveken keresztül. A negatív berögződéseink így alakulnak ki.